A 68. Grammy-gála vörös szőnyege ezúttal kevésbé a visszafogott eleganciáról, sokkal inkább a divattörténeti pillanatokról szólt, Chappell Roan és Bad Bunny pedig vitathatatlanul a középpontba kerültek.
Chappell Roan: tetkókba öltözött popikon
Chappell Roan már korábban is a merész vörös szőnyeges megjelenéseiről volt ismert, de az idei Grammy-gálán minden eddiginél tovább ment. Jellegzetes vörös, fonatokkal díszített hajkoronáját egy szinte teljesen áttetsző, vörös Mugler-ruhával párosította, amelyet Thierry Mugler 1998-as couture kollekciójának egyik ikonikus darabja inspirált. A vörös szőnyegre még egy, a ruhát részben takaró köpenyben érkezett, amelytől aztán a fotósok előtt szabadult meg, felfedve a szett valódi radikalizmusát.
A ruha anyaga jóformán csak jelzésértékű volt: a mellrészt „mellbimbó-piercingek” tartották a helyén, amelyek ugyan nem voltak valódiak, mégis erős vizuális állásfoglalást jelentettek. A legnagyobb hatást azonban a bőrére applikált, a ruha színével harmonizáló, egész felsőtestét beborító tetoválás-szerű minták érték el, amelyekkel szó szerint „tetkókba öltözött”. A gála későbbi részén Roan már jóval visszafogottabb, bézs, félvállas Rodarte ruhában adta át a legjobb új előadónak járó díjat Olivia Deannek, érzékeltetve, hogy tudatosan váltogatja a sokkoló és a klasszikusabb imázst.telex+1
Bad Bunny: történelmet írt egy szmokinggal
Bad Bunny nemcsak zeneileg, hanem divatszempontból is történelmi pillanatot hozott a Grammy-gálára. Ő lett az első férfi, aki a vörös szőnyegen a hagyományosan női divatházként ismert Schiaparelli egy személyre szabott szmokingját viselte, ezzel szimbolikusan is megnyitva az utat a márka férfidivat felé. A Puerto Ricó-i sztár által viselt szoborszerű fekete szmoking női változata már szerepelt a divatház 2023-as couture kollekciójában, most viszont férfi testre szabva kapott új jelentést.
Elölről a szett egy klasszikus, elegáns fekete öltöny benyomását keltette, a valódi izgalmat a hátoldal geometrikus, szoborszerű megoldásai adták. Az avantgárd szabásvonalak és a kifinomult részletek egyszerre idézték a ház surrealista örökségét és a mai genderfluid divatnyelvet. Bad Bunny ezzel nemcsak azzal írt történelmet, hogy teljesen spanyol nyelvű albumával díjat nyert, hanem azzal is, hogy a férfidivat határait feszegetve új fejezetet nyitott a vörös szőnyeg ikonikus pillanatai között.
Tollak, menyasszonyi ragyogás és y2k nosztalgia
A gála vörös szőnyege összképében két domináns irány rajzolódott ki: a fekete tollakkal díszített, drámai darabok és a fehér, menyasszonyi ragyogást idéző ruhák. A fekete tollak a sötétebb, színházas, olykor gótikus hangulatot képviselték, míg a fehér, gyöngyökkel és fodrokkal gazdagon díszített kreációk a klasszikus eleganciát modernizálták, gyakran menyasszonyi ruhákra emlékeztető formában.
A y2k nosztalgia sem maradt el: egyes sztárok szettjeit a ’90-es évek végének és a 2000-es évek elejének ikonikus sziluettjei, csillogó anyagai és játékos kiegészítői inspirálták. Kagylóval díszített magassarkúk, látványos karperecek és szoborszerű felsőrészek jelentek meg, amelyek olyan hatást keltettek, mintha a korszak popkultúrája lépett volna ki a televízióból a vörös szőnyegre.
Generációk közötti stíluspárbeszéd
A mostani Grammy-gála vörös szőnyege jól láthatóan a generációk közötti stíluspárbeszédről is szólt. A Lady Gaga-féle színházi maximalizmus, a klasszikus Chanel-vonalat képviselő Olivia Dean vagy a Haider Ackermann által inspirált Teyana Taylor egyaránt a kifinomult, tudatosan felépített imázs iskoláját képviselik.
Velük szemben – vagy inkább mellettük – áll Chappell Roan, aki a testet, a tetoválást és a szinte meztelen játékosságot teszi a performansz részévé, illetve Bad Bunny, aki a férfidivat kereteit bontja le egy couture-szmoking segítségével. A vörös szőnyeg így idén nemcsak ruhákról, hanem arról is szólt, hogyan gondolkodnak a sztárok identitásról, nemről és testképről a 2020-as évek közepén.
Divat, mint üzenet: ezért volt más ez a vörös szőnyeg
Miközben minden Grammy-gálán hatalmas figyelem irányul a ruhákra, az idei vörös szőnyeg különlegessége abban rejlett, hogy több szett is egyértelműen túllépett az esztétika keretein, és önálló üzenethordozóvá vált. Chappell Roan tetoválásszerű „páncélja” és áttetsző Mugler-ruhája a test szabadságáról és a popkultúra teatralitásáról beszélt, Bad Bunny Schiaparelli-szmokingja pedig a férfi és női divat közötti falak lebontásáról.
A 68. Grammy-díjátadó vörös szőnyege így egyszerre volt divatbemutató, performansz és társadalmi tükör. A legemlékezetesebb szettek nemcsak szépek vagy látványosak voltak, hanem újraértelmezték, mit jelent ma „jól öltözöttnek” lenni egy olyan világban, ahol a ruháinkkal már régen nem csak a stílusunkat, hanem az identitásunkat és az értékrendünket is megmutatjuk.